Specko Jedno - Whatevergreens

Kétség sem fér hozzá, hogy a magyar könnyűzenei élet –
minden értelemben – legszínesebb figurája a dalszövegíró,
énekes, festő, vizuáltervező, filmes és performer Rutkai Bori.
Az imént felsoroltak közül legalább három vonalon kamatoztatta
a művész tehetségét a közelmúltban megjelent Whatevergreens
(Édesmindegy szerenádok) című albumán. Ugyanis azontúl,
hogy énekel a repertoárban szereplő dalok szövegét is ő írta.
Sőt a lemezborítót és a lemezkísérő füzetet – egyszer szürrealista,
máskor kubista behatású – festményei díszítik Amelyekkel al-
kotójuk bátran kopogtathatna egy new york-i vagy egy párizsi
modern művészeti galéria ajtaján. A vizuális megjelenés már
sejteti, hogy a lemeztok egyáltalán nem szokványos zenei
anyagot rejt. Rutkai Bori az albumot a 2003-ban felbomlott,
majd később újjáalakult zenekarával a Specko Jedno-val készí-
tette.
A repertoárban szereplő művek sokszor egymástól meg-
lehetősen távol álló műfajok keveredéséből születtek (klezmer,
pop, etno, jazz, tangó, punk, kortárs, kemény rock stb.). A
„végtermék” egy zeneileg folyamatosan átalakuló, energiafo-
lyam módjára hömpölygő, költői igényességű dalszövegeket
megszólaltató produktum. Amelyhez élőben – az előadót is-
merve – valami stand up performance is tartozik. Mivel jelen
esetben a hangzó anyag áll rendelkezésre így a hallgató kép-
zelőerejére és fatáziájára van bízva, hogy ki mélyen képet
vetít magának az egyes számokhoz. Hazai, könnyűzenei vi-
szonylatban – a maga közel egy órás játékidejével és 18 dalával
– meglehetősen szokatlannak számít az együttes új korongja.
Nincs is ezzel semmi gond, ha valakinek van elegendő mon-
danivalója, akkor nem szabad magába fojtania. Rutkai Boriék
szinte ki sem fogynak a történetekből. A bölcs-humorú
lírafelelős dalszövegei (vagy inkább versei), mint pl. a Combino,
a Szakszervezetis fiú, a Szex a jégen, a Kispajtások és a
Strandbícs a hétköznapi sztorikból táplálkoznak ugyan, de
egy egész más aspektusból – élvezetesen, de egyben elgon-
dolkodtatóan - mutatják be a bennünket körülvevő világot.
Rutkai Boriék a lemez elkészítéséhez négy fős fúvós
csapat bevonásával és megerősített ütőszekcióval vonultak
stúdióba. Az eredmény egy zeneileg és lírailag is remek
könnyűzenei produkció. Sok ilyen szintű anyagra lenne szük-
sége a hazai közönségnek. Sajnos manapság csak elvétve
bukkan fel egy-egy ilyen alkotás.

http://www.mr2.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=6499&Itemid=67

RUTKAI BORI ÉS A SPECKO JEDNO - WHATEVERGREENS - CD (NARRATOR)


RUTKAI BORI ÉS A SPECKO JEDNO - WHATEVERGREENS - CD (NARRATOR)
A Specko Jedno frissen megjelent második nagylemeze minden szinten továbblépésként értékelhető az elsőhöz
képest. A Rutkai Bori festményével díszített, szép digipack borító egyből szembetűnik, de miután elindítottuk a
lejátszást gyorsan kiderül, hogy sokkal jobb a megszólalás is ezúttal (igaz az előző korongot ilyen értelemben
nem volt nehéz túlszárnyalni). A 2006-os anyag mesékkel tűzdelt koncepciója ugyan érdekes volt, de legalább
annyira gátolta is a lemez végighallgatását, én például egy idő után leválogattam a számokat a jobb hatás
kedvéért. Időközben a zenekar is különválasztotta két eltérő profilját és idén Hébe-Hóba Banda néven már egy
meselemezt is kiadtak Vacka dalok címmel. Tehát a Whatevergreens-en nincs ilyen jellegű probléma, jönnek
egymás után a zenék, viccesek, kedvesek, némelyik már ismerős lehet a csapat koncertjeiről, de van köztük
néhány vadiúj is. A fentebb említett okok miatt külön öröm, hogy némileg fazonírozva átmentették az előző lemez
pár emlékezetes dalát (Bácsi a biciklin, Világbéke, Kóstoló). Amellett, hogy végre otthon is felcsendülhetnek
a Combino, no meg az Égősor örökbecsű sorai, még sok finomságot találunk a korongon. A Robot Rocky
egyszerre kacérkodik metállal, new wave-vel és elektronikával, míg a rögtön ezután következő Mikor a vér egy
nagyszerű zongorás ballada, a Rózsabimbó meg nem hagyományos értelemben vett jazz-rap. Természetesen
mindezek a folkos, bárzenés, lagzis, sanzonos elemekkel karöltve hozzák a védjegyszerű Specko-érzést.
Suefo